Komikat kérek! ;)

Sziasztok!
Látom, hogy egyre többen nézitek a blogot (aminek nagyon-nagyon örülök!), de ha a 4. fejezetre nem érkezik legalább 5 komi, akkor befejezem, és esetleg egy másikat kezdek. Addig is komi, komi és KOMIII! :)
xx Kitti:)

~4.fejezet~

~4.fejezet~

*Nándi szemszög *

Reggel arra keltem, hogy kaptam egy SMS-t Gellérttől. Ez állt benne: Reggel 7:20-ra gyere a suliba! Fontos! ui.: bocs, ha felébresztettelek!

Gyorsan felkaptam magamra valamit, és már mentem is a suliba. Szerencsére itt lakunk a sulitól egy köpésre, szóval időben bent voltam. Mikor felmentem az osztályba, Gellért már ott ült a padján, és valamin nagyon gondolkozott. Odamentem hozzá.

• Na hali, Mit akartál mondani?- kérdeztem
• Várjuk meg vele a többieket!
• Jó, de kik tartoznak a többiekbe?
• Az összes fiú!

Ekkor toppant be az osztályba Ádám. Ő is odajött hozzánk, majd elkezdtünk beszélgetni a hétvégi painball-ról. Közben megjött a többi fiú is, vagyis Miki, Márk, Sanyi és Krisztián, aki valamit nagyon nézett a telefonján. Hát igen, elég kocka. Mondjuk ez néha jól jön, mert például a szombati játékunkat is ő szervezte. Mikor már minden fiú bent volt (meg pár lány, de ők elvoltak a tanulással), Gellért rátért a lényegre.

• Na szóval! Tegnap megbeszéltem a Kittivel, hogy most egy ideig ne legyen a lányokkal, mert ott nem tud felszabadulni, ezért szeretnélek titeket arra kérni, hogy ˝fogadjuk˝ be őt egy időre a csapatunkba, aztán ha minden jól alakul, ˝tartsuk meg˝!
• Ez tök jó ötlet! - pacsizott le Gellérttel Miki.
• És ti is benne vagytok? -kérdezte ötletgazdánk.
• Ahaa, de ha nem válik be, te koptatod le! - mondta Krisz a telefonja képernyőjét bámulva.
• Oké, oké! Ja, és a legfontosabb! Ezt nehogy elmondjátok neki!
• Jön!- kiáltotta el magát Márk. Komolyan mintha ősellenség lenne, és menekülnénk előle. Gyorsan mindenki elő vette a törikönyvet, hogy okosabbnak tűnjünk, mikor belépett az osztályba a várva várt lány. Húúúú, gyönyörű volt! Igen, már egy jó ideje tetszik nekem, de sose mondtam el neki. Nem is tervezem, majd talán egyszer megtudja. Mikor Sanyi meglátta, hogy bámulom, oldalba bökött. Igen, ők tudják, hogy tetszik nekem. Gellért intett neki, hogy jöjjön ide. Ide ült, de csak hallgatott minket, majd ezt megtörte egy kérdéssel:
• Minek van nálatok könyv, ha bele sem néztek??
• Hát, így okosabbaknak tűnünk, de ne kérdezd, hogy mi van benne, mert úgyse tudjuk! - mondta neki Ádám.

Majd hogy Márk is megszólaljon, feltett egy kérdést, aminek én kifejezetten örültem.

• El szeretnél jönni velünk hétvégén paintballozni?- Kitti semmit sem felelt rá.
• Hahóóó, figyelsz te egyáltalán??- kérdezte Márk.
• Őőő, persze, de elmondanád még egyszer??- de cuki, mikor zavarba hozzák! Jó ez hülyén hangzott....
• Nem szeretnél eljönni velünk paintballozni? - kérdezte újra.
• Szuper, és mikor? - lettem boldog, hisz ez egy remek alkalom a megismerkedésre!
• Szombat 16.00-kor – itt láttam, hogy először gondolkozik, majd szomorú lesz.
• Háát, nem tudom, mert egy barátnőm lesz nálunk.....- mondta, miközben elhúzta a száját.
• Nem baj, hozd el őt is! - ajánlottam föl. Nehogy már emiatt ne jöjjön!
• Oké, megkérdezem. És köszi a meghívást! :)- mosolygott ránk. Hogy lehet valakinek ilyen szép mosolya?? 
  
  
  Tudom, ebben a fejezetben nem sok minden történik, de így sikerült.... :) xx Kitti:)

~3.fejezet~

És betelt a papír. Nálam maradt és elolvastam az egészet egyben. Majd újra gondolkoztam, még a beszélgetésünk elején....

A levélen ezek álltak:

˝Te miért vagy ilyen lányos?? Nem bántásból! :)˝

˝Nem én vagyok lányos, te vagy fiús, látszik rajtad, hogy mikor a lányokkal vagy nem nyílsz meg teljesen!˝

Ez volt a beszélgetésünk eleje. A legtöbbet azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg úgy van-e, ahogy a Gellért mondja, hogy nem vagyok az igazi önmagam a lányokkal? Meglehet hogy így van. De erre miért nem én jöttem rá? Eddig nem nagyon hittem el, de most már elhiszem. Néha jobban ismer a legjobb barátod (akár fiú, akár lány), mint te önmagadat. És ezt mi sem bizonyítja jobban, mint ez a két mondat. És döntésre jutottam. Egy ideig csak a fiúkkal leszek, és ha jobban érzem magamat köztük, akkor maradok is ott. Miközben ezen gondolkoztam, már hazafele ültem a buszon, és zenét hallgattam. Sokat gondolkoztam alatta. Arra jutottam, hogy tényleg tök jóban vagyok az összes fiúval. Talán a Krisztiánt bírom a legkevésbé, de őt is csak azért, mert nagyon kocka. De van rajta kívül még sok fiú! Mikor hazaértem, megírtam a házimat, és olvastam egy kicsit. Nem vagyok egy könyvmoly, de ha ajánlanak egy jó könyvet, elkezdem olvasni, és ha megtetszik elolvasom. Ja igen! Nem szokásom otthon tanulni. Általános suliba járok, ha órákon figyelek, simán megírok egy röpit 5-ösre. Ezzel nem dicsekedni akarok, hanem megmagyarázni, hogy otthon miért nem tanulok:). Ja és egy jó tanács nektek! Ha már délelőtt úgyis suliba kell mennetek, figyeljetek órákon, és délután kevesebbet kell (esetleg semennyit) tanulni! Sokkal jobb, higgyétek el! Jó, én is néha alszom órákon, de az nem minden nap minden óráján van! Szoktam én figyelni is! :). Na de vissza a lényegre, elraktam a könyvet, mert nem nagyon tudtam figyelni, mert folyton azon járt az agyam, hogy mi lesz, ha a fiúk nem ˝fogadnak˝ be?? Ajjj, annyira utálom, hogy a lányok mindent túl reagálnak!

Eljött a péntek reggel. Mikor megszólalt az ébresztőórám, kipattant a szemem. Gyorsan felöltöztem. Ugyan nem vagyok egy ˝mindennap úgy öltözök, mintha világsztár lennék˝ lány, de az érdekel, hogy hogy nézek ki. Így október végén már kezd hűvösödni, ezért felvettem egy vastagabb hosszított pólót, és egy farmerdzsekit.

A suliból szokás szerint elkéstem. Sosem értettem, hogy minek kell 7.50-re beérni, ha csak 8.00-kor kezdődik a tanítás.... Na mindegy, azért egész előtt beértem. Bementem az osztályba, és láttam, hogy mindenki törit tanul. Gyorsan fogtam a füzetemet, és egyszer azért én is elolvastam. Mikor kész lettem, láttam, hogy a Gellért int nekem, hogy menjek oda a fiúkhoz. Hálásan rámosolyogtam, hogy ő hívott, nem pedig én mentem oda, hogy ˝na akkor mától rajtatok lógok!˝ Leültem az asztalra, és hallgattam őket, ahogy arról beszéltek hogy mikor menjenek paintballozni. Hogy ne csak hallgassam őket, ezért, úgy döntöttem kérdezek valamit. Meg is tettem:

- Minek van nálatok könyv, ha bele sem néztek??

- Hát, így okosabbaknak tűnünk, de ne kérdezd, hogy mi van benne, mert úgyse tudjuk! - válaszolta Ádám, majd mosolygott egyet. Milyen szép mosolya van. Ez eddig fel se tűnt! Ja, igen Ádámról azt kell tudni, hogy az ő apukája, és az én anyukám osztálytársak voltak még gimibe, szóval mikor én 2, és ő 1 hónapos volt, már akkor együtt nyaraltunk. Azóta mindig együtt megyünk síelni, de én eddig mindig a nővérével, Melivel voltam, ő meg a bátyámmal. Egyszer csak egy kéz lebegett a szemem előtt.

- Hahóóó, figyelsz te egyáltalán??- kérdezte a kéz gazdája, Márk.

- Őőő, persze, de elmondanád még egyszer??

- Nem szeretnél eljönni velünk paintballozni? - kérdezte újra.

- Szuper, és mikor? - lettem boldog, hisz ez egy remek alkalom a megismerkedésre!

- Szombat 16.00-kor - ajjj, ne! Pont akkor jön egy barátnőm hozzánk!

- Háát, nem tudom, mert egy barátnőm lesz nálunk.....- mondtam szomorúan.

- Nem baj, hozd el őt is! - ajánlotta föl Nándi.

- Oké, megkérdezem. És köszi a meghívást! :)- mosolyogtam rájuk.

Hát itt volna a harmadik fejezet! Hogy tetszett?? xoxo Kitti:)

~2.fejezet~

~2. fejezet~

Mikor megkaptam a levelet, kicsit elgondolkoztam azon az egyetlen egy mondaton. Talán az az a mondat ami megváltoztatja életem hátralevő részét.

Miközben ezen merengtem, szépen lassan lehajtottam a fejemet a kezemre, majd miközben Magdi néni az abc-t mondogatta, egyszer csak egyre kisebb lett a szememen a nyílás. Majd minden elsötétült, vagyis egyszóval elaludtam. Arra keltem, hogy mindenki kiabál egymással, amiben a legfurább az az, hogy órán, és a tanár csak mosolyog.... Hmm, ez fura. Gondoltam megkérdezem a padtársamat, hogy mi ez az egész. Fogtam magam, és leírtam a cetlire. Ő csak ezt válaszolta: ˝Magdi néni szerint, ha veszekedünk, jobban tudunk érvelni, ezért direkt veszekedni kell... Ne kérdezd, hogy miről, mert mindenki csak beszélget a tőle legtávolabb ülő haverjával, de a tanár azt hiszi, hogy ez veszekedés.... Szerintem nem vette fel a hallókészülékét! xd˝ Mikor ezt elolvastam, hangosan felnevettem, majd az egész osztály rám nézett, sőt volt aki elkezdett röhögni azon, ahogy nevetek. Hát igen, nincs túl nőies hahotázásom! :) Magdi néni csak mérgesen nézett rám.

-Mi olyan vicces kisasszony?- találtam magam szemben 1 nem túl kedves szempárral. Ezen rögtön nevetnem kellett, mert tudni illik, hogy a tanárnőnknek a szemüvege mindig el van csúszva! A jobb lencse a jobb szeme fölött, a bal meg a bal szeme alatt, így semmit nem ér a szemüveg, de azért van.... :). Gyorsan rögtönöztem valami marhaságot:

-Csak a Gellért mondott egy viccet! - mondtam kis habozás után.

-Oh, igen? Na és mit?- na erre nem számítottam. Még szerencse, hogy a bátyám, Gergő, folyton favicceket mondogat, szerintem a netről olvassa, ugyanis egész nap a gép előtt van.

-Őőő, izéé.... Ketten jönnek le a hegyről, az egyik futva, a másik medve! Hahaha! :D – megböktem a Gellértet, hogy nevessen, majd büszke voltam magamra, mert a tanárnő is elkezdett nevetni. Ezek szerint ezt a viccet vagy nem értem és nagyon vicces, vagy értem és egyáltalán nem vicces. Na mindegy. A lényeg, hogy kihúztam magam. Majd a Gellért elvette előlem a cetlit, és firkantott rá valamit, majd átnyújtotta nekem. Én elolvastam: ˝Fogadjunk a Gergő mondta! :P˝ Erre visszaírtam, hogy ˝Nem fogadok, mert tudom, hogy az én drága bátyám mondta!˝ És betelt a papír. Nálam maradt és elolvastam az egészet egyben. Majd újra gondolkoztam, még a beszélgetésünk elején....

Lehet írni komiba, hogy mit gondolsz a Gellértről! xx Kitti:)

~1.fejezet~

*2010 *

-Gyerekek! 56 éves vagyok, 6 unokám van, ne fárasszatok ezzel! - mondta Magdi néni, az irodalom tanár. Hát igen, csütörtökön 6. órában mindenki fáradt..... Bár, ez a tanár mindig azt mondja, hogyha fáradtak vagyunk, szóljunk, és nem tanít nehéz anyagot. Ezt kb. minden órán kihasználjuk, de ma nem volt kedvünk. Ahh, majdnem elfelejtettem, Kitti vagyok, 11 éves, átlagos diáklány. És nem, nem azzal folyatódik, hogy egyszer csak találkoztam egy nagy sztárral, és világhírű lettem. Nem. Egy átlagos magyar diáklány vagyok, olyan mint te! Semmi több. Éppen Gellért mellett ültem, aki ugyan fiú, de elég lányos. Nem, nem buzi. Nem is olyan lányos, mint amire te gondolsz, hanem olyan, aki a lányokban jobban megbízik, mint a fiúkban, de ettől függetlenül sok fiú barátja is van. Mióta 2 éve meghalt az apukája, rendesen elhízott, az anyja kényezteti, de ezt ő csak néha használja ki. Ugyanis ki ne örülne annak, hogyha az anyja azt mondja, hogy névnapjára (!) kap egy új telefont.... Valld be te is örülnél neki! Természetesen ő sem utasította vissza ezt a remek ajánlatot! :) Már majdnem elaludtam, mert valljuk be, 5. osztályban nem túl érdekes az ABC. Igen jól olvastad, az ABC. Magdi néni elég... hát, hogy is mondjam.... Ovisoknak hisz minket, mindent 1000-szer elmagyaráz. Mindig azt mondja, hogy, ˝Gyerekek, ez egy 7.-es anyag, nagyon figyeljetek!˝ Nem túlzok, 5 irodalom órán mondjuk elmondja 3-szor. És abba még nincs benne a nyelvtan óra. A másik kedvence meg az, hogy ˝ Mi a kommunikáció?? Kapcsolatteremtés!!˝ Wááááá, nagyon idegesítő tud lenni! Na de vissza a lényegre! Éppen alváshoz közeli állapotban vagyok, mikor eszembe jutott egy kérdés.... Nem tétováztam, fogtam magamat, és leírtam egy cetlire, amit odatoltam Gellértnek. Ő kicsit furán nézte a levelet, majd engem, végül fogta magát és ő is körmölt rá valamit. Elmosolyogtam, hogy nem megutál ezért örökre, hanem válaszol rá, bár ki tudja mit..... Mikor megkaptam a levelet, kicsit elgondolkoztam azon az egyetlen egy mondaton. Talán az az a mondat ami megváltoztatja életem hátralevő részét.

Na itt az első rész.... Hogy tetszett? Komiba várom az ötleteket, hogy mi van a levélben! xx Kitti:)

~Prológus~

Hali idetévedt idegen... :) Ez a blog 100%-ig igaz történeteket tartalmaz, amik tényleg megtörténtek velem. Remélem tetszeni fog, és másoknak is ajánlod!! xx Kitti:)